rítus
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
From Latin rītus (“rite”).[1][2]
Pronunciation[edit]
Noun[edit]
rítus (plural rítusok)
- rite, ritual (an established, ceremonious, usually religious act or process)
- Synonyms: ceremónia, szertartás
- ritual (habitual practice, frequent repetition of the same act)
- Synonyms: ceremónia, szertartás
Declension[edit]
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | rítus | rítusok |
| accusative | rítust | rítusokat |
| dative | rítusnak | rítusoknak |
| instrumental | rítussal | rítusokkal |
| causal-final | rítusért | rítusokért |
| translative | rítussá | rítusokká |
| terminative | rítusig | rítusokig |
| essive-formal | rítusként | rítusokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | rítusban | rítusokban |
| superessive | rítuson | rítusokon |
| adessive | rítusnál | rítusoknál |
| illative | rítusba | rítusokba |
| sublative | rítusra | rítusokra |
| allative | rítushoz | rítusokhoz |
| elative | rítusból | rítusokból |
| delative | rítusról | rítusokról |
| ablative | rítustól | rítusoktól |
| non-attributive possessive - singular |
rítusé | rítusoké |
| non-attributive possessive - plural |
rítuséi | rítusokéi |
| Possessive forms of rítus | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | rítusom | rítusaim |
| 2nd person sing. | rítusod | rítusaid |
| 3rd person sing. | rítusa | rítusai |
| 1st person plural | rítusunk | rítusaink |
| 2nd person plural | rítusotok | rítusaitok |
| 3rd person plural | rítusuk | rítusaik |
Related terms[edit]
References[edit]
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading[edit]
- rítus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN