reformáció

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Borrowed from Latin reformatio.[1] With -áció ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈrɛformaːt͡siʲoː]
  • Hyphenation: re‧for‧má‧ció

Noun[edit]

reformáció (plural reformációk)

  1. reformation

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative reformáció reformációk
accusative reformációt reformációkat
dative reformációnak reformációknak
instrumental reformációval reformációkkal
causal-final reformációért reformációkért
translative reformációvá reformációkká
terminative reformációig reformációkig
essive-formal reformációként reformációkként
essive-modal
inessive reformációban reformációkban
superessive reformáción reformációkon
adessive reformációnál reformációknál
illative reformációba reformációkba
sublative reformációra reformációkra
allative reformációhoz reformációkhoz
elative reformációból reformációkból
delative reformációról reformációkról
ablative reformációtól reformációktól
Possessive forms of reformáció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. reformációm reformációim
2nd person sing. reformációd reformációid
3rd person sing. reformációja reformációi
1st person plural reformációnk reformációink
2nd person plural reformációtok reformációitok
3rd person plural reformációjuk reformációik

Derived terms[edit]

References[edit]