remény

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Of unknown origin.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈrɛmeːɲ]
  • Hyphenation: re‧mény

Noun[edit]

remény ‎(plural remények)

  1. hope
    • 1803, Mihály Csokonai Vitéz, “A reményhez” (“To Hope”),[1] poem, lines 1-4
      Földiekkel játszó / Égi tünemény / Istenségnek látszó / Csalfa, vak Remény! / […]
      Playing with humans / Heavenly phenomenon / Seeming Deity / Deceitful, blind Hope! / […]

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative remény remények
accusative reményt reményeket
dative reménynek reményeknek
instrumental reménnyel reményekkel
causal-final reményért reményekért
translative reménnyé reményekké
terminative reményig reményekig
essive-formal reményként reményekként
essive-modal
inessive reményben reményekben
superessive reményen reményeken
adessive reménynél reményeknél
illative reménybe reményekbe
sublative reményre reményekre
allative reményhez reményekhez
elative reményből reményekből
delative reményről reményekről
ablative reménytől reményektől
Possessive forms of remény
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. reményem reményeim
2nd person sing. reményed reményeid
3rd person sing. reménye reményei
1st person plural reményünk reményeink
2nd person plural reményetek reményeitek
3rd person plural reményük reményeik

Derived terms[edit]

(Compound words):