remény

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈrɛmeːɲ]
• Hyphenation: re‧mény

Noun

remény (plural remények)

1. hope
   • 1803, Mihály Csokonai Vitéz, “A reményhez” (“To Hope”),^[1] poem, lines 1-4

     Földiekkel játszó / Égi tünemény / Istenségnek látszó / Csalfa, vak Remény! / […]

     Playing with humans / Heavenly phenomenon / Seeming Deity / Deceitful, blind Hope! / […]

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	remény	remények
accusative	reményt	reményeket
dative	reménynek	reményeknek
instrumental	reménnyel	reményekkel
causal-final	reményért	reményekért
translative	reménnyé	reményekké
terminative	reményig	reményekig
essive-formal	reményként	reményekként
essive-modal	—	—
inessive	reményben	reményekben
superessive	reményen	reményeken
adessive	reménynél	reményeknél
illative	reménybe	reményekbe
sublative	reményre	reményekre
allative	reményhez	reményekhez
elative	reményből	reményekből
delative	reményről	reményekről
ablative	reménytől	reményektől
non-attributive possessive - singular	reményé	reményeké
non-attributive possessive - plural	reményéi	reményekéi

Possessive forms of remény
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	reményem	reményeim
2nd person sing.	reményed	reményeid
3rd person sing.	reménye	reményei
1st person plural	reményünk	reményeink
2nd person plural	reményetek	reményeitek
3rd person plural	reményük	reményeik

Derived terms

• reménytelen
• remél
• reménység

(Compound words):

• reményteljes