rusztikus

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

Borrowed from Latin rusticus.[1] With -ikus ending.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ ˈrustikuʃ]
  • Hyphenation: rusz‧ti‧kus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective[edit]

rusztikus (comparative rusztikusabb, superlative legrusztikusabb)

  1. rustic

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative rusztikus rusztikusak
accusative rusztikusat rusztikusakat
dative rusztikusnak rusztikusaknak
instrumental rusztikussal rusztikusakkal
causal-final rusztikusért rusztikusakért
translative rusztikussá rusztikusakká
terminative rusztikusig rusztikusakig
essive-formal rusztikusként rusztikusakként
essive-modal
inessive rusztikusban rusztikusakban
superessive rusztikuson rusztikusakon
adessive rusztikusnál rusztikusaknál
illative rusztikusba rusztikusakba
sublative rusztikusra rusztikusakra
allative rusztikushoz rusztikusakhoz
elative rusztikusból rusztikusakból
delative rusztikusról rusztikusakról
ablative rusztikustól rusztikusaktól
non-attributive
possessive - singular
rusztikusé rusztikusaké
non-attributive
possessive - plural
rusztikuséi rusztikusakéi

See also[edit]

References[edit]

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading[edit]

  • rusztikus in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.