söprű

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈʃøpryː]
  • Hyphenation: söp‧rű

Noun[edit]

söprű (plural söprűk)

  1. Alternative form of seprű.

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative söprű söprűk
accusative söprűt söprűket
dative söprűnek söprűknek
instrumental söprűvel söprűkkel
causal-final söprűért söprűkért
translative söprűvé söprűkké
terminative söprűig söprűkig
essive-formal söprűként söprűkként
essive-modal
inessive söprűben söprűkben
superessive söprűn söprűkön
adessive söprűnél söprűknél
illative söprűbe söprűkbe
sublative söprűre söprűkre
allative söprűhöz söprűkhöz
elative söprűből söprűkből
delative söprűről söprűkről
ablative söprűtől söprűktől
Possessive forms of söprű
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. söprűm söprűim
2nd person sing. söprűd söprűid
3rd person sing. söprűje söprűi
1st person plural söprűnk söprűink
2nd person plural söprűtök söprűitek
3rd person plural söprűjük söprűik