Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search



  • IPA(key): /ˈʃkɒnzɛn/
  • Hyphenation: skan‧zen


skanzen ‎(plural skanzenek)

  1. open air museum


Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative skanzen skanzenek
accusative skanzent skanzeneket
dative skanzennek skanzeneknek
instrumental skanzennel skanzenekkel
causal-final skanzenért skanzenekért
translative skanzenné skanzenekké
terminative skanzenig skanzenekig
essive-formal skanzenként skanzenekként
inessive skanzenben skanzenekben
superessive skanzenen skanzeneken
adessive skanzennél skanzeneknél
illative skanzenbe skanzenekbe
sublative skanzenre skanzenekre
allative skanzenhez skanzenekhez
elative skanzenből skanzenekből
delative skanzenről skanzenekről
ablative skanzentől skanzenektől
Possessive forms of skanzen
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. skanzenem skanzenjeim
2nd person sing. skanzened skanzenjeid
3rd person sing. skanzenje skanzenjei
1st person plural skanzenünk skanzenjeink
2nd person plural skanzenetek skanzenjeitek
3rd person plural skanzenjük skanzenjeik