spontán

See also: spontan

Hungarian

Etymology

From German spontan (“spontaneous”), from Late Latin spontaneus (“voluntary, willing”), from Latin sponte (“voluntarily”), of unknown origin.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʃpontaːn]
• Hyphenation: spon‧tán
• Rhymes: -aːn

Adjective

spontán (comparative spontánabb, superlative legspontánabb)

1. spontaneous

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	spontán	spontánok
accusative	spontánt	spontánokat
dative	spontánnak	spontánoknak
instrumental	spontánnal	spontánokkal
causal-final	spontánért	spontánokért
translative	spontánná	spontánokká
terminative	spontánig	spontánokig
essive-formal	spontánként	spontánokként
essive-modal	—	—
inessive	spontánban	spontánokban
superessive	spontánon	spontánokon
adessive	spontánnál	spontánoknál
illative	spontánba	spontánokba
sublative	spontánra	spontánokra
allative	spontánhoz	spontánokhoz
elative	spontánból	spontánokból
delative	spontánról	spontánokról
ablative	spontántól	spontánoktól
non-attributive possessive - singular	spontáné	spontánoké
non-attributive possessive - plural	spontánéi	spontánokéi

Adverb

spontán (comparative spontánabban, superlative legspontánabban)

1. spontaneously

Further reading

• spontán in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN