számjegy

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szám ‎(number) +‎ jegy ‎(mark)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈsaːmjɛɟ/
  • Hyphenation: szám‧jegy

Noun[edit]

számjegy ‎(plural számjegyek)

  1. digit
  2. numeral

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative számjegy számjegyek
accusative számjegyet számjegyeket
dative számjegynek számjegyeknek
instrumental számjeggyel számjegyekkel
causal-final számjegyért számjegyekért
translative számjeggyé számjegyekké
terminative számjegyig számjegyekig
essive-formal számjegyként számjegyekként
essive-modal
inessive számjegyben számjegyekben
superessive számjegyen számjegyeken
adessive számjegynél számjegyeknél
illative számjegybe számjegyekbe
sublative számjegyre számjegyekre
allative számjegyhez számjegyekhez
elative számjegyből számjegyekből
delative számjegyről számjegyekről
ablative számjegytől számjegyektől
Possessive forms of számjegy
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. számjegyem számjegyeim
2nd person sing. számjegyed számjegyeid
3rd person sing. számjegye számjegyei
1st person plural számjegyünk számjegyeink
2nd person plural számjegyetek számjegyeitek
3rd person plural számjegyük számjegyeik