székeik

From Wiktionary, the free dictionary
Archived revision by Panda10 (talk | contribs) as of 16:55, 29 April 2019.
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

Etymology

szék +‎ -eik (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈseːkɛjik]
  • Hyphenation: szé‧ke‧ik

Noun

székeik

  1. third-person plural (multiple possessions) possessive of szék

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative székeik
accusative székeiket
dative székeiknek
instrumental székeikkel
causal-final székeikért
translative székeikké
terminative székeikig
essive-formal székeikként
essive-modal székeikül
inessive székeikben
superessive székeiken
adessive székeiknél
illative székeikbe
sublative székeikre
allative székeikhez
elative székeikből
delative székeikről
ablative székeiktől
non-attributive
possessive - singular
székeiké
non-attributive
possessive - plural
székeikéi