szószóló

Hungarian[edit]

From szó (“word”) +‎ szóló (“speaking”), from szól (“to speak”) +‎ -ó (present-participle suffix).

szószóló (plural szószólók)

spokesperson, spokesman, spokeswoman (one who speaks as the voice of another person or a group of people)
Synonym: szóvivő
advocate (one who speaks on someone's behalf, in someone's place, usually on their behalf)

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	szószóló	szószólók
accusative	szószólót	szószólókat
dative	szószólónak	szószólóknak
instrumental	szószólóval	szószólókkal
causal-final	szószólóért	szószólókért
translative	szószólóvá	szószólókká
terminative	szószólóig	szószólókig
essive-formal	szószólóként	szószólókként
essive-modal	—	—
inessive	szószólóban	szószólókban
superessive	szószólón	szószólókon
adessive	szószólónál	szószólóknál
illative	szószólóba	szószólókba
sublative	szószólóra	szószólókra
allative	szószólóhoz	szószólókhoz
elative	szószólóból	szószólókból
delative	szószólóról	szószólókról
ablative	szószólótól	szószólóktól
non-attributive possessive - singular	szószólóé	szószólóké
non-attributive possessive - plural	szószólóéi	szószólókéi

Possessive forms of szószóló
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szószólóm	szószólóim
2nd person sing.	szószólód	szószólóid
3rd person sing.	szószólója	szószólói
1st person plural	szószólónk	szószólóink
2nd person plural	szószólótok	szószólóitok
3rd person plural	szószólójuk	szószólóik