szünetel

Hungarian

Etymology

First attested in 1835. From szünet (“pause, break”) +‎ -el (verb-forming suffix), from szűnik (“to cease”) +‎ -et (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsynɛtɛl]
• Hyphenation: szü‧ne‧tel
• Rhymes: -ɛl

Verb

szünetel

1. (intransitive) to be paused/suspended/discontinued (of an activity or process: to be interrupted for a certain period of time)

   A nyári hónapokban rendszerint szünetel az oktatás. ― Education is usually suspended during the summer months.

Conjugation

conjugation of szünetel

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	szünetelek	szünetelsz	szünetel	szünetelünk	szüneteltek	szünetelnek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	szüneteltem	szüneteltél	szünetelt	szüneteltünk	szüneteltetek	szüneteltek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. szünetelni fog.
	Archaic Preterit	Indef.	szünetelék	szünetelél	szünetele	szünetelénk	szünetelétek	szünetelének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. szünetel vala, szünetelt vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	szünetelendek	szünetelendesz	szünetelend	szünetelendünk	szünetelendetek	szünetelendenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	szünetelnék	szünetelnél	szünetelne	szünetelnénk	szünetelnétek	szünetelnének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. szünetelt volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	szüneteljek	szünetelj or szüneteljél	szüneteljen	szüneteljünk	szüneteljetek	szüneteljenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. szünetelt légyen
Infinitive	szünetelni		szünetelnem	szünetelned	szünetelnie	szünetelnünk	szünetelnetek	szünetelniük
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	szünetelés		szünetelő	szünetelt	―	szünetelve (szünetelvén)

potential conjugation of szünetel

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	szünetelhetek	szünetelhetsz	szünetelhet	szünetelhetünk	szünetelhettek	szünetelhetnek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	szünetelhettem	szünetelhettél	szünetelhetett	szünetelhettünk	szünetelhettetek	szünetelhettek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Preterit	Indef.	szünetelheték	szünetelhetél	szünetelhete	szünetelheténk	szünetelhetétek	szünetelhetének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. szünetelhet vala, szünetelhetett vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	szünetelhetendek or szünetelandhatok	szünetelhetendesz or szünetelandhatsz	szünetelhetend or szünetelandhat	szünetelhetendünk or szünetelandhatunk	szünetelhetendetek or szünetelandhattok	szünetelhetendenek or szünetelandhatnak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	szünetelhetnék	szünetelhetnél	szünetelhetne	szünetelhetnénk	szünetelhetnétek	szünetelhetnének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. szünetelhetett volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	szünetelhessek	szünetelhess or szünetelhessél	szünetelhessen	szünetelhessünk	szünetelhessetek	szünetelhessenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. szünetelhetett légyen
Inf.	(szünetelhetni)		(szünetelhetnem)	(szünetelhetned)	(szünetelhetnie)	(szünetelhetnünk)	(szünetelhetnetek)	(szünetelhetniük)
Positive adjective			―	Neg. adj.	―	Adv. part.	(szünetelhetve / szünetelhetvén)

Derived terms

• szüneteltet

 

Further reading

• szünetel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN