szünet

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From szűnik +‎ -et

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsynɛt]
  • Hyphenation: szü‧net

Noun[edit]

szünet ‎(plural szünetek)

  1. pause, stop, break (short time for relaxing)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szünet szünetek
accusative szünetet szüneteket
dative szünetnek szüneteknek
instrumental szünettel szünetekkel
causal-final szünetért szünetekért
translative szünetté szünetekké
terminative szünetig szünetekig
essive-formal szünetként szünetekként
essive-modal
inessive szünetben szünetekben
superessive szüneten szüneteken
adessive szünetnél szüneteknél
illative szünetbe szünetekbe
sublative szünetre szünetekre
allative szünethez szünetekhez
elative szünetből szünetekből
delative szünetről szünetekről
ablative szünettől szünetektől
Possessive forms of szünet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szünetem szüneteim
2nd person sing. szüneted szüneteid
3rd person sing. szünete szünetei
1st person plural szünetünk szüneteink
2nd person plural szünetetek szüneteitek
3rd person plural szünetük szüneteik

Derived terms[edit]