szabály

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szab +‎ -ály, created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries..

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɒbaːj]
  • (file)
  • Hyphenation: sza‧bály

Noun[edit]

szabály (plural szabályok)

  1. rule

Declension[edit]

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szabály szabályok
accusative szabályt szabályokat
dative szabálynak szabályoknak
instrumental szabállyal szabályokkal
causal-final szabályért szabályokért
translative szabállyá szabályokká
terminative szabályig szabályokig
essive-formal szabályként szabályokként
essive-modal
inessive szabályban szabályokban
superessive szabályon szabályokon
adessive szabálynál szabályoknál
illative szabályba szabályokba
sublative szabályra szabályokra
allative szabályhoz szabályokhoz
elative szabályból szabályokból
delative szabályról szabályokról
ablative szabálytól szabályoktól
Possessive forms of szabály
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szabályom szabályaim
2nd person sing. szabályod szabályaid
3rd person sing. szabálya szabályai
1st person plural szabályunk szabályaink
2nd person plural szabályotok szabályaitok
3rd person plural szabályuk szabályaik

Derived terms[edit]

(Compound words):

(Expressions):

See also[edit]