szabotőr

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From German Saboteur, from French saboteur[1] +‎ -őr.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɒbotøːr]
  • Hyphenation: sza‧bo‧tőr

Noun[edit]

szabotőr (plural szabotőrök)

  1. saboteur

Declension[edit]

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative szabotőr szabotőrök
accusative szabotőrt szabotőröket
dative szabotőrnek szabotőröknek
instrumental szabotőrrel szabotőrökkel
causal-final szabotőrért szabotőrökért
translative szabotőrré szabotőrökké
terminative szabotőrig szabotőrökig
essive-formal szabotőrként szabotőrökként
essive-modal
inessive szabotőrben szabotőrökben
superessive szabotőrön szabotőrökön
adessive szabotőrnél szabotőröknél
illative szabotőrbe szabotőrökbe
sublative szabotőrre szabotőrökre
allative szabotőrhöz szabotőrökhöz
elative szabotőrből szabotőrökből
delative szabotőrről szabotőrökről
ablative szabotőrtől szabotőröktől
Possessive forms of szabotőr
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szabotőröm szabotőreim
2nd person sing. szabotőröd szabotőreid
3rd person sing. szabotőre szabotőrei
1st person plural szabotőrünk szabotőreink
2nd person plural szabotőrötök szabotőreitek
3rd person plural szabotőrük szabotőreik

References[edit]