szakít

Hungarian

Etymology

szak +‎ -ít

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒkiːt]
• Hyphenation: sza‧kít

Verb

szakít

1. (transitive) to tear (rend)

Conjugation

conjugation of szakít

Infinitive			szakítani
Past participle			szakított
Present participle			szakító
Future participle			szakítandó
Adverbial participle			szakítva
Potential			szakíthat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative mood	Present	Indefinite	szakítok	szakítasz	szakít	szakítunk	szakítotok	szakítanak
		Definite	szakítom én téged/titeket szakítalak	szakítod	szakítja	szakítjuk	szakítjátok	szakítják
	Past	Indefinite	szakítottam	szakítottál	szakított	szakítottunk	szakítottatok	szakítottak
		Definite	szakítottam én téged/titeket szakítottalak	szakítottad	szakította	szakítottuk	szakítottátok	szakították
Conditional mood	Present	Indefinite	szakítanék	szakítanál	szakítana	szakítanánk	szakítanátok	szakítanának
		Definite	szakítanám én téged/titeket szakítanálak	szakítanád	szakítaná	szakítanánk	szakítanátok	szakítanák
Subjunctive mood	Present	Indefinite	szakítsak	szakíts or szakítsál	szakítson	szakítsunk	szakítsatok	szakítsanak
		Definite	szakítsam én téged/titeket szakítsalak	szakítsd or szakítsad	szakítsa	szakítsuk	szakítsátok	szakítsák
Conjugated infinitive			szakítanom	szakítanod	szakítania	szakítanunk	szakítanotok	szakítaniuk

Derived terms

(With verbal prefixes):

• elszakít
• kiszakít
• megszakít
• szétszakít