szakadatlan

Hungarian

Etymology

szakad +‎ -atlan

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒkɒdɒtlɒn]
• Hyphenation: sza‧ka‧dat‧lan

Adjective

szakadatlan (comparative szakadatlanabb, superlative legszakadatlanabb)

1. unceasing

   Synonym: folytonos

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szakadatlan	szakadatlanok
accusative	szakadatlant	szakadatlanokat
dative	szakadatlannak	szakadatlanoknak
instrumental	szakadatlannal	szakadatlanokkal
causal-final	szakadatlanért	szakadatlanokért
translative	szakadatlanná	szakadatlanokká
terminative	szakadatlanig	szakadatlanokig
essive-formal	szakadatlanként	szakadatlanokként
essive-modal	szakadatlanul	—
inessive	szakadatlanban	szakadatlanokban
superessive	szakadatlanon	szakadatlanokon
adessive	szakadatlannál	szakadatlanoknál
illative	szakadatlanba	szakadatlanokba
sublative	szakadatlanra	szakadatlanokra
allative	szakadatlanhoz	szakadatlanokhoz
elative	szakadatlanból	szakadatlanokból
delative	szakadatlanról	szakadatlanokról
ablative	szakadatlantól	szakadatlanoktól
non-attributive possessive - singular	szakadatlané	szakadatlanoké
non-attributive possessive - plural	szakadatlanéi	szakadatlanokéi

Derived terms

• szakadatlanul

Further reading

• szakadatlan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN