szaltó

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From Italian salto (jump, leap), from Latin saltus (jump, leap). Cognates include German Salto (somersault).[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsɒltoː]
  • Hyphenation: szal‧tó
  • Rhymes: -toː

Noun

[edit]

szaltó (plural szaltók)

  1. somersault

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative szaltó szaltók
accusative szaltót szaltókat
dative szaltónak szaltóknak
instrumental szaltóval szaltókkal
causal-final szaltóért szaltókért
translative szaltóvá szaltókká
terminative szaltóig szaltókig
essive-formal szaltóként szaltókként
essive-modal
inessive szaltóban szaltókban
superessive szaltón szaltókon
adessive szaltónál szaltóknál
illative szaltóba szaltókba
sublative szaltóra szaltókra
allative szaltóhoz szaltókhoz
elative szaltóból szaltókból
delative szaltóról szaltókról
ablative szaltótól szaltóktól
non-attributive
possessive - singular
szaltóé szaltóké
non-attributive
possessive - plural
szaltóéi szaltókéi
Possessive forms of szaltó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szaltóm szaltóim
2nd person sing. szaltód szaltóid
3rd person sing. szaltója szaltói
1st person plural szaltónk szaltóink
2nd person plural szaltótok szaltóitok
3rd person plural szaltójuk szaltóik

References

[edit]
  1. ^ szaltó in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • szaltó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN