szankció

Hungarian

Etymology

Borrowed from Latin sanctio. With -ció ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒŋkt͡sijoː]
• Hyphenation: szank‧ció
• Rhymes: -joː

Noun

szankció (plural szankciók)

1. sanction (a penalty, punishment, or some coercive measure, intended to ensure compliance; especially one adopted by several nations, or by an international body)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	szankció	szankciók
accusative	szankciót	szankciókat
dative	szankciónak	szankcióknak
instrumental	szankcióval	szankciókkal
causal-final	szankcióért	szankciókért
translative	szankcióvá	szankciókká
terminative	szankcióig	szankciókig
essive-formal	szankcióként	szankciókként
essive-modal	—	—
inessive	szankcióban	szankciókban
superessive	szankción	szankciókon
adessive	szankciónál	szankcióknál
illative	szankcióba	szankciókba
sublative	szankcióra	szankciókra
allative	szankcióhoz	szankciókhoz
elative	szankcióból	szankciókból
delative	szankcióról	szankciókról
ablative	szankciótól	szankcióktól
non-attributive possessive - singular	szankcióé	szankcióké
non-attributive possessive - plural	szankcióéi	szankciókéi

Possessive forms of szankció
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szankcióm	szankcióim
2nd person sing.	szankciód	szankcióid
3rd person sing.	szankciója	szankciói
1st person plural	szankciónk	szankcióink
2nd person plural	szankciótok	szankcióitok
3rd person plural	szankciójuk	szankcióik

Further reading

• szankció in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN