szelő

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]
szelő (secant)

Etymology

[edit]

szel (to slice) +‎ (present-participle suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsɛløː]
  • Hyphenation: sze‧lő
  • Rhymes: -løː

Participle

[edit]

szelő

  1. present participle of szel

Noun

[edit]

szelő (plural szelők)

  1. (geometry) secant (a straight line that intersects a curve at two or more points)

Usage notes

[edit]

Not to be confused with szellő (breeze).

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative szelő szelők
accusative szelőt szelőket
dative szelőnek szelőknek
instrumental szelővel szelőkkel
causal-final szelőért szelőkért
translative szelővé szelőkké
terminative szelőig szelőkig
essive-formal szelőként szelőkként
essive-modal
inessive szelőben szelőkben
superessive szelőn szelőkön
adessive szelőnél szelőknél
illative szelőbe szelőkbe
sublative szelőre szelőkre
allative szelőhöz szelőkhöz
elative szelőből szelőkből
delative szelőről szelőkről
ablative szelőtől szelőktől
non-attributive
possessive - singular
szelőé szelőké
non-attributive
possessive - plural
szelőéi szelőkéi
Possessive forms of szelő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szelőm szelőim
2nd person sing. szelőd szelőid
3rd person sing. szelője szelői
1st person plural szelőnk szelőink
2nd person plural szelőtök szelőitek
3rd person plural szelőjük szelőik

Further reading

[edit]
  • szelő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN