szelleme

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

szellem +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsɛlːɛmɛ]
  • Hyphenation: szel‧le‧me

Noun[edit]

szelleme

  1. third-person singular (single possession) possessive of szellem
    az elmúlt karácsonyok szellemethe Ghost of Christmas Past
    Ez a kor szelleme.This is the spirit of the time.

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szelleme
accusative szellemét
dative szellemének
instrumental szellemével
causal-final szelleméért
translative szellemévé
terminative szelleméig
essive-formal szellemeként
essive-modal szelleméül
inessive szellemében
superessive szellemén
adessive szelleménél
illative szellemébe
sublative szellemére
allative szelleméhez
elative szelleméből
delative szelleméről
ablative szellemétől