Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search



From the archaic meaning of szesz (mood) +‎ -ély, created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.


  • IPA(key): [ˈsɛseːj]
  • Hyphenation: sze‧szély


szeszély (plural szeszélyek)

  1. caprice, whim


Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szeszély szeszélyek
accusative szeszélyt szeszélyeket
dative szeszélynek szeszélyeknek
instrumental szeszéllyel szeszélyekkel
causal-final szeszélyért szeszélyekért
translative szeszéllyé szeszélyekké
terminative szeszélyig szeszélyekig
essive-formal szeszélyként szeszélyekként
inessive szeszélyben szeszélyekben
superessive szeszélyen szeszélyeken
adessive szeszélynél szeszélyeknél
illative szeszélybe szeszélyekbe
sublative szeszélyre szeszélyekre
allative szeszélyhez szeszélyekhez
elative szeszélyből szeszélyekből
delative szeszélyről szeszélyekről
ablative szeszélytől szeszélyektől
Possessive forms of szeszély
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szeszélyem szeszélyeim
2nd person sing. szeszélyed szeszélyeid
3rd person sing. szeszélye szeszélyei
1st person plural szeszélyünk szeszélyeink
2nd person plural szeszélyetek szeszélyeitek
3rd person plural szeszélyük szeszélyeik

Derived terms[edit]

See also[edit]