szeszes
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian[edit]
Etymology[edit]
Pronunciation[edit]
Adjective[edit]
szeszes (comparative szeszesebb, superlative legszeszesebb)
Declension[edit]
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szeszes | szeszesek |
| accusative | szeszeset | szeszeseket |
| dative | szeszesnek | szeszeseknek |
| instrumental | szeszessel | szeszesekkel |
| causal-final | szeszesért | szeszesekért |
| translative | szeszessé | szeszesekké |
| terminative | szeszesig | szeszesekig |
| essive-formal | szeszesként | szeszesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | szeszesben | szeszesekben |
| superessive | szeszesen | szeszeseken |
| adessive | szeszesnél | szeszeseknél |
| illative | szeszesbe | szeszesekbe |
| sublative | szeszesre | szeszesekre |
| allative | szeszeshez | szeszesekhez |
| elative | szeszesből | szeszesekből |
| delative | szeszesről | szeszesekről |
| ablative | szeszestől | szeszesektől |
| non-attributive possessive - singular |
szeszesé | szeszeseké |
| non-attributive possessive - plural |
szeszeséi | szeszesekéi |
Derived terms[edit]
Further reading[edit]
- szeszes in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN