From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search



First attested in 1828. From the verb szív (to suck) +‎ -cs (noun-forming suffix). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]



szivacs (plural szivacsok)

  1. sponge
    Synonym: spongya (archaic)


Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative szivacs szivacsok
accusative szivacsot szivacsokat
dative szivacsnak szivacsoknak
instrumental szivaccsal szivacsokkal
causal-final szivacsért szivacsokért
translative szivaccsá szivacsokká
terminative szivacsig szivacsokig
essive-formal szivacsként szivacsokként
inessive szivacsban szivacsokban
superessive szivacson szivacsokon
adessive szivacsnál szivacsoknál
illative szivacsba szivacsokba
sublative szivacsra szivacsokra
allative szivacshoz szivacsokhoz
elative szivacsból szivacsokból
delative szivacsról szivacsokról
ablative szivacstól szivacsoktól
possessive - singular
szivacsé szivacsoké
possessive - plural
szivacséi szivacsokéi
Possessive forms of szivacs
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szivacsom szivacsaim
2nd person sing. szivacsod szivacsaid
3rd person sing. szivacsa szivacsai
1st person plural szivacsunk szivacsaink
2nd person plural szivacsotok szivacsaitok
3rd person plural szivacsuk szivacsaik

Derived terms[edit]

Compound words


  1. ^ szivacs in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading[edit]

  • szivacs in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN