szuka

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Proto-Slavic *sǫka, compare suka.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈsukɒ]
  • Hyphenation: szu‧ka

Noun[edit]

szuka (plural szukák)

  1. bitch (female dog)
  2. vixen (female fox)

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative szuka szukák
accusative szukát szukákat
dative szukának szukáknak
instrumental szukával szukákkal
causal-final szukáért szukákért
translative szukává szukákká
terminative szukáig szukákig
essive-formal szukaként szukákként
essive-modal
inessive szukában szukákban
superessive szukán szukákon
adessive szukánál szukáknál
illative szukába szukákba
sublative szukára szukákra
allative szukához szukákhoz
elative szukából szukákból
delative szukáról szukákról
ablative szukától szukáktól
Possessive forms of szuka
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szukám szukáim
2nd person sing. szukád szukáid
3rd person sing. szukája szukái
1st person plural szukánk szukáink
2nd person plural szukátok szukáitok
3rd person plural szukájuk szukáik

Polish[edit]

Verb[edit]

szuka

  1. third-person singular present of szukać