száma

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: szama and szamą

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szám (number, issue) +‎ -a (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsaːmɒ]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: szá‧ma

Noun

[edit]

száma

  1. third-person singular single-possession possessive of szám
    A magazin első száma 2000-ben jelent meg.The first issue of the magazine appeared in 2000.

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative száma
accusative számát
dative számának
instrumental számával
causal-final számáért
translative számává
terminative számáig
essive-formal számaként
essive-modal számául
inessive számában
superessive számán
adessive számánál
illative számába
sublative számára
allative számához
elative számából
delative számáról
ablative számától
non-attributive
possessive - singular
számáé
non-attributive
possessive - plural
számáéi

Derived terms

[edit]