tényleges

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

tényleg +‎ -es

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈteːɲlɛɡɛʃ]
  • Hyphenation: tény‧le‧ges

Adjective[edit]

tényleges (not comparable)

  1. factual, real

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tényleges ténylegesek
accusative ténylegeset ténylegeseket
dative ténylegesnek ténylegeseknek
instrumental ténylegessel ténylegesekkel
causal-final ténylegesért ténylegesekért
translative ténylegessé ténylegesekké
terminative ténylegesig ténylegesekig
essive-formal ténylegesként ténylegesekként
essive-modal
inessive ténylegesben ténylegesekben
superessive ténylegesen ténylegeseken
adessive ténylegesnél ténylegeseknél
illative ténylegesbe ténylegesekbe
sublative ténylegesre ténylegesekre
allative ténylegeshez ténylegesekhez
elative ténylegesből ténylegesekből
delative ténylegesről ténylegesekről
ablative ténylegestől ténylegesektől

Derived terms[edit]