tölgy

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From Alanic *tulǰə, compare Ossetian тулдз ‎(tulʒ), толдзӕ ‎(tolʒæ, oak).[1][2]

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtølɟ]
  • (file)
  • Hyphenation: tölgy

Noun[edit]

tölgy ‎(plural tölgyek)

  1. oak (tree)
    • 1825, Mihály Vörösmarty, Zalán futása,[1] canto 2, lines 670–672:
      Mint, ha megindúl a fuvalom nagy Mátra vidékén, / Rengenek a tölgyek, fejeik meghajlanak ingva: / Úgy mozgott Bodrog táján a reggeli tábor.

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front rounded harmony)
singular plural
nominative tölgy tölgyek
accusative tölgyet tölgyeket
dative tölgynek tölgyeknek
instrumental tölggyel tölgyekkel
causal-final tölgyért tölgyekért
translative tölggyé tölgyekké
terminative tölgyig tölgyekig
essive-formal tölgyként tölgyekként
essive-modal
inessive tölgyben tölgyekben
superessive tölgyön tölgyeken
adessive tölgynél tölgyeknél
illative tölgybe tölgyekbe
sublative tölgyre tölgyekre
allative tölgyhöz tölgyekhez
elative tölgyből tölgyekből
delative tölgyről tölgyekről
ablative tölgytől tölgyektől
Possessive forms of tölgy
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tölgyem tölgyeim
2nd person sing. tölgyed tölgyeid
3rd person sing. tölgye tölgyei
1st person plural tölgyünk tölgyeink
2nd person plural tölgyetek tölgyeitek
3rd person plural tölgyük tölgyeik

Derived terms[edit]

References[edit]

  1. ^ A. Loma, “Osetisch tūlʒ/tōlʒæ ‘Eiche’”, Die Sprache 46/1 (2006): 112-16.
  2. ^ András Róna-Tas & Árpád Berta, West Old Turkic: Turkic Loanwords in Hungarian. Part 2: L-Z, Conclusions, Apparatus (Wiesbaden: Harrassowitz, 2011), 1336.