törökülés

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

török(Turkish) +‎ ülés(sitting)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtørøkyleːʃ]
  • Hyphenation: tö‧rök‧ülés

Noun[edit]

törökülés (plural törökülések)

  1. Indian style, cross-legged sitting

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative törökülés törökülések
accusative törökülést töröküléseket
dative törökülésnek töröküléseknek
instrumental töröküléssel törökülésekkel
causal-final törökülésért törökülésekért
translative töröküléssé törökülésekké
terminative törökülésig törökülésekig
essive-formal törökülésként törökülésekként
essive-modal
inessive törökülésben törökülésekben
superessive törökülésen töröküléseken
adessive törökülésnél töröküléseknél
illative törökülésbe törökülésekbe
sublative törökülésre törökülésekre
allative töröküléshez törökülésekhez
elative törökülésből törökülésekből
delative törökülésről törökülésekről
ablative töröküléstől törökülésektől
Possessive forms of törökülés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. törökülésem töröküléseim
2nd person sing. törökülésed töröküléseid
3rd person sing. törökülése törökülései
1st person plural törökülésünk töröküléseink
2nd person plural törökülésetek töröküléseitek
3rd person plural törökülésük töröküléseik