tükör

Hungarian

Etymology

Borrowing from an Oghur language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries). Compare Chuvash тӗкӗр (tĕk̬ĕr, “mirror”), Western Mari тӹгӹр (tÿgÿr, “mirror”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtykør]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: tü‧kör
• Rhymes: -ør

Noun

tükör (plural tükrök)

1. mirror

Declension

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	tükör	tükrök
accusative	tükröt	tükröket
dative	tükörnek	tükröknek
instrumental	tükörrel	tükrökkel
causal-final	tükörért	tükrökért
translative	tükörré	tükrökké
terminative	tükörig	tükrökig
essive-formal	tükörként	tükrökként
essive-modal	—	—
inessive	tükörben	tükrökben
superessive	tükrön	tükrökön
adessive	tükörnél	tükröknél
illative	tükörbe	tükrökbe
sublative	tükörre	tükrökre
allative	tükörhöz	tükrökhöz
elative	tükörből	tükrökből
delative	tükörről	tükrökről
ablative	tükörtől	tükröktől
non-attributive possessive - singular	tüköré	tükröké
non-attributive possessive - plural	tüköréi	tükrökéi

Possessive forms of tükör
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tükröm	tükreim
2nd person sing.	tükröd	tükreid
3rd person sing.	tükre	tükrei
1st person plural	tükrünk	tükreink
2nd person plural	tükrötök	tükreitek
3rd person plural	tükrük	tükreik

Derived terms

• tükrös
• tükröz
• tükrű

 

Compound words

• szedéstükör
• tükörfordítás
• tükörkép
• tükörreflex
• tükörreflexes
• tükörsima
• tükörszó
• tükörtojás

 

Expressions

• a szem a lélek tükre

 

Further reading

• tükör in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN