tanév

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

tan +‎ év

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtɒneːv]
  • Hyphenation: tan‧év

Noun[edit]

tanév ‎(plural tanévek)

  1. school year

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tanév tanévek
accusative tanévet tanéveket
dative tanévnek tanéveknek
instrumental tanévvel tanévekkel
causal-final tanévért tanévekért
translative tanévvé tanévekké
terminative tanévig tanévekig
essive-formal tanévként tanévekként
essive-modal
inessive tanévben tanévekben
superessive tanéven tanéveken
adessive tanévnél tanéveknél
illative tanévbe tanévekbe
sublative tanévre tanévekre
allative tanévhez tanévekhez
elative tanévből tanévekből
delative tanévről tanévekről
ablative tanévtől tanévektől
Possessive forms of tanév
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tanévem tanéveim
2nd person sing. tanéved tanéveid
3rd person sing. tanéve tanévei
1st person plural tanévünk tanéveink
2nd person plural tanévetek tanéveitek
3rd person plural tanévük tanéveik