tanít

Hungarian

Etymology

From the Proto-Uralic *tuna- (“to get used to, to learn”) with the suffix +‎ -ít

Pronunciation

• IPA^(key): /ˈtɒniːt/
• Hyphenation: ta‧nít

Verb

tanít

1. to teach

Conjugation

conjugation of tanít

Infinitive			tanítani
Past participle			tanított
Present participle			tanító
Future participle			tanítandó
Adverbial participle			tanítva
Potential			taníthat
			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd person sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd person pl formal
Indicative Mood	Present	Indefinite	tanítok	tanítasz	tanít	tanítunk	tanítotok	tanítanak
		Definite	tanítom én téged/titeket tanítalak	tanítod	tanítja	tanítjuk	tanítjátok	tanítják
	Past	Indefinite	tanítottam	tanítottál	tanított	tanítottunk	tanítottatok	tanítottak
		Definite	tanítottam én téged/titeket tanítottalak	tanítottad	tanította	tanítottuk	tanítottátok	tanították
Conditional Mood	Present	Indefinite	tanítanék	tanítanál	tanítana	tanítanánk	tanítanátok	tanítanának
		Definite	tanítanám én téged/titeket tanítanálak	tanítanád	tanítaná	tanítanánk	tanítanátok	tanítanák
Subjunctive Mood	Present	Indefinite	tanítsak	taníts or tanítsál	tanítson	tanítsunk	tanítsatok	tanítsanak
		Definite	tanítsam én téged/titeket tanítsalak	tanítsd or tanítsad	tanítsa	tanítsuk	tanítsátok	tanítsák
Conjugated Infinitive			tanítanom	tanítanod	tanítania	tanítanunk	tanítanotok	tanítaniuk

Derived terms

• tanítás
• tanító
• taníttat
• tanítvány