tanul

Hungarian

Etymology

From the same stem as tanít (“to teach”) +‎ -ul (verb-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɒnul]
• Hyphenation: ta‧nul
• Rhymes: -ul

Verb

tanul

1. (transitive) to study, to learn

   Perfective: megtanul

   Coordinate term: tanít

Conjugation

conjugation of tanul

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	tanulok	tanulsz	tanul	tanulunk	tanultok	tanulnak
		Def.	tanulom	tanulod	tanulja	tanuljuk	tanuljátok	tanulják
		2nd-p. o.	tanullak	―
	Past	Indef.	tanultam	tanultál	tanult	tanultunk	tanultatok	tanultak
		Def.	tanultam	tanultad	tanulta	tanultuk	tanultátok	tanulták
		2nd-p. o.	tanultalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	tanulnék	tanulnál	tanulna	tanulnánk	tanulnátok	tanulnának
		Def.	tanulnám	tanulnád	tanulná	tanulnánk (or tanulnók)	tanulnátok	tanulnák
		2nd-p. o.	tanulnálak	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	tanuljak	tanulj or tanuljál	tanuljon	tanuljunk	tanuljatok	tanuljanak
		Def.	tanuljam	tanuld or tanuljad	tanulja	tanuljuk	tanuljátok	tanulják
		2nd-p. o.	tanuljalak	―
Infinitive	tanulni		tanulnom	tanulnod	tanulnia	tanulnunk	tanulnotok	tanulniuk
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			tanulás	tanuló	tanult	tanulandó	tanulva	tanulhat

Derived terms

• tanulás
• tanulatlan
• tanulékony
• tanulmány
• tanuló
• tanulság
• tanult

 

(With verbal prefixes):

• betanul
• beletanul
• eltanul
• kitanul
• megtanul
• összetanul

Expressions

• holtig tanul az ember
• jó pap holtig tanul
• mindig tanul az ember

 

Related terms

• tan
• tanít
• tanoda

 

Further reading

• tanul in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN