tartós

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

tart +‎ -ós

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtɒrtoːʃ]
  • Hyphenation: tar‧tós

Adjective[edit]

tartós (comparative tartósabb, superlative legtartósabb)

  1. durable (able to resist wear; enduring)

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative tartós tartósak
accusative tartósat tartósakat
dative tartósnak tartósaknak
instrumental tartóssal tartósakkal
causal-final tartósért tartósakért
translative tartóssá tartósakká
terminative tartósig tartósakig
essive-formal tartósként tartósakként
essive-modal
inessive tartósban tartósakban
superessive tartóson tartósakon
adessive tartósnál tartósaknál
illative tartósba tartósakba
sublative tartósra tartósakra
allative tartóshoz tartósakhoz
elative tartósból tartósakból
delative tartósról tartósakról
ablative tartóstól tartósaktól

Derived terms[edit]