tevékeny

Hungarian

Etymology

From the tev- root of tesz (“to do”) +‎ -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɛveːkɛɲ]
• Hyphenation: te‧vé‧keny
• Rhymes: -ɛɲ

Adjective

tevékeny (comparative tevékenyebb, superlative legtevékenyebb)

1. active, busy, brisk (full of action)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	tevékeny	tevékenyek
accusative	tevékenyet	tevékenyeket
dative	tevékenynek	tevékenyeknek
instrumental	tevékennyel	tevékenyekkel
causal-final	tevékenyért	tevékenyekért
translative	tevékennyé	tevékenyekké
terminative	tevékenyig	tevékenyekig
essive-formal	tevékenyként	tevékenyekként
essive-modal	—	—
inessive	tevékenyben	tevékenyekben
superessive	tevékenyen	tevékenyeken
adessive	tevékenynél	tevékenyeknél
illative	tevékenybe	tevékenyekbe
sublative	tevékenyre	tevékenyekre
allative	tevékenyhez	tevékenyekhez
elative	tevékenyből	tevékenyekből
delative	tevékenyről	tevékenyekről
ablative	tevékenytől	tevékenyektől
non-attributive possessive – singular	tevékenyé	tevékenyeké
non-attributive possessive – plural	tevékenyéi	tevékenyekéi

Derived terms

• tevékenyen
• tevékenykedik
• tevékenység

Compound words

• öntevékeny

Further reading

• tevékeny in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.