tiltott

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

tilt +‎ -ott

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtiltotː]
  • Hyphenation: til‧tott

Adjective[edit]

tiltott (comparative tiltottabb, superlative legtiltottabb)

  1. forbidden, prohibited

Declension[edit]

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative tiltott tiltottak
accusative tiltottat tiltottakat
dative tiltottnak tiltottaknak
instrumental tiltottal tiltottakkal
causal-final tiltottért tiltottakért
translative tiltottá tiltottakká
terminative tiltottig tiltottakig
essive-formal tiltottként tiltottakként
essive-modal
inessive tiltottban tiltottakban
superessive tiltotton tiltottakon
adessive tiltottnál tiltottaknál
illative tiltottba tiltottakba
sublative tiltottra tiltottakra
allative tiltotthoz tiltottakhoz
elative tiltottból tiltottakból
delative tiltottról tiltottakról
ablative tiltottól tiltottaktól

Derived terms[edit]

Verb[edit]

tiltott

  1. past participle of tilt
  2. third-person indicative past indefinite of tilt