tinédzser

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

From English teenager.

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈtineːd͡ʒɛr]
  • Hyphenation: ti‧né‧dzser

Noun[edit]

tinédzser (plural tinédzserek)

  1. teenager

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tinédzser tinédzserek
accusative tinédzsert tinédzsereket
dative tinédzsernek tinédzsereknek
instrumental tinédzserrel tinédzserekkel
causal-final tinédzserért tinédzserekért
translative tinédzserré tinédzserekké
terminative tinédzserig tinédzserekig
essive-formal tinédzserként tinédzserekként
essive-modal
inessive tinédzserben tinédzserekben
superessive tinédzseren tinédzsereken
adessive tinédzsernél tinédzsereknél
illative tinédzserbe tinédzserekbe
sublative tinédzserre tinédzserekre
allative tinédzserhez tinédzserekhez
elative tinédzserből tinédzserekből
delative tinédzserről tinédzserekről
ablative tinédzsertől tinédzserektől
Possessive forms of tinédzser
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tinédzserem tinédzsereim
2nd person sing. tinédzsered tinédzsereid
3rd person sing. tinédzsere tinédzserei
1st person plural tinédzserünk tinédzsereink
2nd person plural tinédzseretek tinédzsereitek
3rd person plural tinédzserük tinédzsereik

Synonyms[edit]

See under kamasz.

See also[edit]