tisztelt

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

tisztel +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈtistɛlt]
  • Hyphenation: tisz‧telt
  • Rhymes: -ɛlt

Verb

[edit]

tisztelt

  1. third-person singular indicative past indefinite of tisztel

Participle

[edit]

tisztelt

  1. past participle of tisztel

Adjective

[edit]

tisztelt (comparative tiszteltebb, superlative legtiszteltebb)

  1. respected (deserving of respect; due special honor or appreciation)
  2. dear (a formal way to address somebody at the beginning of a letter)
    Tisztelt Kovács úr!Dear Mr. Kovács,

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative tisztelt tiszteltek
accusative tiszteltet tisztelteket
dative tiszteltnek tisztelteknek
instrumental tisztelttel tiszteltekkel
causal-final tiszteltért tiszteltekért
translative tiszteltté tiszteltekké
terminative tiszteltig tiszteltekig
essive-formal tiszteltként tiszteltekként
essive-modal
inessive tiszteltben tiszteltekben
superessive tisztelten tisztelteken
adessive tiszteltnél tisztelteknél
illative tiszteltbe tiszteltekbe
sublative tiszteltre tiszteltekre
allative tisztelthez tiszteltekhez
elative tiszteltből tiszteltekből
delative tiszteltről tiszteltekről
ablative tisztelttől tiszteltektől
non-attributive
possessive - singular
tisztelté tisztelteké
non-attributive
possessive - plural
tiszteltéi tiszteltekéi

Derived terms

[edit]
  • t. (abbreviation)

Further reading

[edit]
  • tisztelt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN