trónfosztás

Hungarian

Etymology

trón (“throne”) +‎ fosztás (“stripping, privation”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtroːɱfostaːʃ]
• Hyphenation: trón‧fosz‧tás
• Rhymes: -aːʃ

Noun

trónfosztás (plural trónfosztások)

1. dethronement, dethroning

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	trónfosztás	trónfosztások
accusative	trónfosztást	trónfosztásokat
dative	trónfosztásnak	trónfosztásoknak
instrumental	trónfosztással	trónfosztásokkal
causal-final	trónfosztásért	trónfosztásokért
translative	trónfosztássá	trónfosztásokká
terminative	trónfosztásig	trónfosztásokig
essive-formal	trónfosztásként	trónfosztásokként
essive-modal	—	—
inessive	trónfosztásban	trónfosztásokban
superessive	trónfosztáson	trónfosztásokon
adessive	trónfosztásnál	trónfosztásoknál
illative	trónfosztásba	trónfosztásokba
sublative	trónfosztásra	trónfosztásokra
allative	trónfosztáshoz	trónfosztásokhoz
elative	trónfosztásból	trónfosztásokból
delative	trónfosztásról	trónfosztásokról
ablative	trónfosztástól	trónfosztásoktól
non-attributive possessive - singular	trónfosztásé	trónfosztásoké
non-attributive possessive - plural	trónfosztáséi	trónfosztásokéi

Possessive forms of trónfosztás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	trónfosztásom	trónfosztásaim
2nd person sing.	trónfosztásod	trónfosztásaid
3rd person sing.	trónfosztása	trónfosztásai
1st person plural	trónfosztásunk	trónfosztásaink
2nd person plural	trónfosztásotok	trónfosztásaitok
3rd person plural	trónfosztásuk	trónfosztásaik

Further reading

• trónfosztás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN