udvarlás

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

udvarol (to court, to woo) +‎ -ás (noun suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈudvɒrlaːʃ]
  • Hyphenation: ud‧var‧lás

Noun

[edit]

udvarlás (plural udvarlások)

  1. courtship

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative udvarlás udvarlások
accusative udvarlást udvarlásokat
dative udvarlásnak udvarlásoknak
instrumental udvarlással udvarlásokkal
causal-final udvarlásért udvarlásokért
translative udvarlássá udvarlásokká
terminative udvarlásig udvarlásokig
essive-formal udvarlásként udvarlásokként
essive-modal
inessive udvarlásban udvarlásokban
superessive udvarláson udvarlásokon
adessive udvarlásnál udvarlásoknál
illative udvarlásba udvarlásokba
sublative udvarlásra udvarlásokra
allative udvarláshoz udvarlásokhoz
elative udvarlásból udvarlásokból
delative udvarlásról udvarlásokról
ablative udvarlástól udvarlásoktól
non-attributive
possessive - singular
udvarlásé udvarlásoké
non-attributive
possessive - plural
udvarláséi udvarlásokéi
Possessive forms of udvarlás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. udvarlásom udvarlásaim
2nd person sing. udvarlásod udvarlásaid
3rd person sing. udvarlása udvarlásai
1st person plural udvarlásunk udvarlásaink
2nd person plural udvarlásotok udvarlásaitok
3rd person plural udvarlásuk udvarlásaik

Further reading

[edit]