utószó

Hungarian

Etymology

First attested in 1806. From utó- (“after-”) +‎ szó (“word”), calque of German Nachwort.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈutoːsoː]
• Hyphenation: utó‧szó
• Rhymes: -soː

Noun

utószó (plural utószók)

1. afterword, epilogue (a brief oration or script at the end of a literary piece)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	utószó	utószók
accusative	utószót	utószókat
dative	utószónak	utószóknak
instrumental	utószóval	utószókkal
causal-final	utószóért	utószókért
translative	utószóvá	utószókká
terminative	utószóig	utószókig
essive-formal	utószóként	utószókként
essive-modal	—	—
inessive	utószóban	utószókban
superessive	utószón	utószókon
adessive	utószónál	utószóknál
illative	utószóba	utószókba
sublative	utószóra	utószókra
allative	utószóhoz	utószókhoz
elative	utószóból	utószókból
delative	utószóról	utószókról
ablative	utószótól	utószóktól
non-attributive possessive - singular	utószóé	utószóké
non-attributive possessive - plural	utószóéi	utószókéi

Possessive forms of utószó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	utószóm	utószóim
2nd person sing.	utószód	utószóid
3rd person sing.	utószója	utószói
1st person plural	utószónk	utószóink
2nd person plural	utószótok	utószóitok
3rd person plural	utószójuk	utószóik

Derived terms

• utószavas
• utószós

 

Further reading

• utószó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN