városállam

Hungarian

Etymology

város (“city”) +‎ állam (“state”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvaːroʃaːlːɒm]
• Hyphenation: vá‧ros‧ál‧lam

Noun

városállam (plural városállamok)

1. city state

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	városállam	városállamok
accusative	városállamot	városállamokat
dative	városállamnak	városállamoknak
instrumental	városállammal	városállamokkal
causal-final	városállamért	városállamokért
translative	városállammá	városállamokká
terminative	városállamig	városállamokig
essive-formal	városállamként	városállamokként
essive-modal	—	—
inessive	városállamban	városállamokban
superessive	városállamon	városállamokon
adessive	városállamnál	városállamoknál
illative	városállamba	városállamokba
sublative	városállamra	városállamokra
allative	városállamhoz	városállamokhoz
elative	városállamból	városállamokból
delative	városállamról	városállamokról
ablative	városállamtól	városállamoktól
non-attributive possessive - singular	városállamé	városállamoké
non-attributive possessive - plural	városállaméi	városállamokéi

Possessive forms of városállam
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	városállamom	városállamaim
2nd person sing.	városállamod	városállamaid
3rd person sing.	városállama	városállamai
1st person plural	városállamunk	városállamaink
2nd person plural	városállamotok	városállamaitok
3rd person plural	városállamuk	városállamaik

See also

• polisz

Further reading

• városállam in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN