védenc

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]
 védenc on Hungarian Wikipedia

Etymology

[edit]

From véd (to protect) +‎ -enc (noun-forming suffix). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.[1]

Pronunciation

[edit]

Noun

[edit]

védenc (plural védencek)

  1. (law) client of a lawyer
    Synonym: kliens
  2. (literary) protégé (a person who is guided and supported by another)
    Synonym: pártfogolt

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative védenc védencek
accusative védencet védenceket
dative védencnek védenceknek
instrumental védenccel védencekkel
causal-final védencért védencekért
translative védenccé védencekké
terminative védencig védencekig
essive-formal védencként védencekként
essive-modal
inessive védencben védencekben
superessive védencen védenceken
adessive védencnél védenceknél
illative védencbe védencekbe
sublative védencre védencekre
allative védenchez védencekhez
elative védencből védencekből
delative védencről védencekről
ablative védenctől védencektől
non-attributive
possessive - singular
védencé védenceké
non-attributive
possessive - plural
védencéi védencekéi
Possessive forms of védenc
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. védencem védenceim
2nd person sing. védenced védenceid
3rd person sing. védence védencei
1st person plural védencünk védenceink
2nd person plural védencetek védenceitek
3rd person plural védencük védenceik

References

[edit]
  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

[edit]
  • védenc in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN