vél

See also: vel, -vel, vēl, vėl, veļ, and vęl

Franco-Provençal

Noun

vél m

1. calf (young cattle)

---

Hungarian

Etymology

Might be akin to a Permic word (*wele-), compare Komi-Permyak велавны (velavny) and Udmurt валаны (valany).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈveːl]
• Hyphenation: vél
• Rhymes: -eːl

Verb

vél

1. (transitive, archaic or formal) To opine, think, believe, guess.

Conjugation

conjugation of vél

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	vélek	vélsz	vél	vélünk	véltek	vélnek
		Def.	vélem	véled	véli	véljük	vélitek	vélik
		2nd-p. o.	véllek	―
	Past	Indef.	véltem	véltél	vélt	véltünk	véltetek	véltek
		Def.	véltem	vélted	vélte	véltük	véltétek	vélték
		2nd-p. o.	véltelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	vélnék	vélnél	vélne	vélnénk	vélnétek	vélnének
		Def.	vélném	vélnéd	vélné	vélnénk (or vélnők)	vélnétek	vélnék
		2nd-p. o.	vélnélek	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	véljek	vélj or véljél	véljen	véljünk	véljetek	véljenek
		Def.	véljem	véld or véljed	vélje	véljük	véljétek	véljék
		2nd-p. o.	véljelek	―
Infinitive	vélni		vélnem	vélned	vélnie	vélnünk	vélnetek	vélniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			vélés	vélő	vélt	vélendő	vélve	vélhet

Derived terms

• vélekedik
• vélemény
• véletlen

 

Further reading

• vél in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

---

Icelandic

Etymology

From Old Norse vél, from Proto-Germanic *wīlą (“craft, deceit”), from Proto-Indo-European *wey- (“to turn, bend”); cognate with English wile.

Pronunciation

• IPA^(key): /vjɛːl/

  Rhymes: -ɛːl

Noun

vél f (genitive singular vélar, nominative plural vélar)

1. machine
2. motor, engine

Declension

declension of vél

f-s1	singular		plural
	indefinite	definite	indefinite	definite
nominative	vél	vélin	vélar	vélarnar
accusative	vél	vélina	vélar	vélarnar
dative	vél	vélinni	vélum	vélunum
genitive	vélar	vélarinnar	véla	vélanna

Derived terms

• flugvél (“airplane”)
• ritvél (“typewriter”)
• véla (“to deceive, to trick”)
• vélbyssa (“machine gun”)
• þreskivél (“combine harvester, combine”)
• þvottavél (“washing machine”)

---

Old Norse

Alternative forms

• væl

Etymology

From Proto-Norse *ᚹᛖᛚᚨ (*wela), from Proto-Germanic *wīlą (“craft, deceit”), from Proto-Indo-European *wey- (“to turn, bend”). Cognate with Old English wīl.

Noun

vél f (genitive vélar)

1. an artifice, a craft, a device
2. an engine, a machine
3. a trick, a device, a fraud; a wile

Descendants

• Icelandic: vél