vértest

Hungarian

Etymology

vér (“blood”) +‎ test (“body”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈveːrtɛʃt]
• Hyphenation: vér‧test

Noun

vértest (plural vértestek)

1. (cytology) blood corpuscle, blood cell

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	vértest	vértestek
accusative	vértestet	vértesteket
dative	vértestnek	vértesteknek
instrumental	vértesttel	vértestekkel
causal-final	vértestért	vértestekért
translative	vértestté	vértestekké
terminative	vértestig	vértestekig
essive-formal	vértestként	vértestekként
essive-modal	—	—
inessive	vértestben	vértestekben
superessive	vértesten	vértesteken
adessive	vértestnél	vértesteknél
illative	vértestbe	vértestekbe
sublative	vértestre	vértestekre
allative	vértesthez	vértestekhez
elative	vértestből	vértestekből
delative	vértestről	vértestekről
ablative	vértesttől	vértestektől
non-attributive possessive - singular	vértesté	vértesteké
non-attributive possessive - plural	vértestéi	vértestekéi

Possessive forms of vértest
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vértestem	vértestjeim
2nd person sing.	vértested	vértestjeid
3rd person sing.	vértestje	vértestjei
1st person plural	vértestünk	vértestjeink
2nd person plural	vértestetek	vértestjeitek
3rd person plural	vértestjük	vértestjeik

Synonyms

• vérsejt

Derived terms

• vörösvértest