vakmerő

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

vak (blind) +‎ merő (daring)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈvɒkmɛrøː]
  • Hyphenation: vak‧me‧rő

Adjective[edit]

vakmerő (comparative vakmerőbb, superlative legvakmerőbb)

  1. daring, reckless, fearless, audacious, bold

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative vakmerő vakmerők
accusative vakmerőt vakmerőket
dative vakmerőnek vakmerőknek
instrumental vakmerővel vakmerőkkel
causal-final vakmerőért vakmerőkért
translative vakmerővé vakmerőkké
terminative vakmerőig vakmerőkig
essive-formal vakmerőként vakmerőkként
essive-modal
inessive vakmerőben vakmerőkben
superessive vakmerőn vakmerőkön
adessive vakmerőnél vakmerőknél
illative vakmerőbe vakmerőkbe
sublative vakmerőre vakmerőkre
allative vakmerőhöz vakmerőkhöz
elative vakmerőből vakmerőkből
delative vakmerőről vakmerőkről
ablative vakmerőtől vakmerőktől
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative vakmerő vakmerőek
accusative vakmerőt vakmerőeket
dative vakmerőnek vakmerőeknek
instrumental vakmerővel vakmerőekkel
causal-final vakmerőért vakmerőekért
translative vakmerővé vakmerőekké
terminative vakmerőig vakmerőekig
essive-formal vakmerőként vakmerőekként
essive-modal
inessive vakmerőben vakmerőekben
superessive vakmerőn vakmerőeken
adessive vakmerőnél vakmerőeknél
illative vakmerőbe vakmerőekbe
sublative vakmerőre vakmerőekre
allative vakmerőhöz vakmerőekhez
elative vakmerőből vakmerőekből
delative vakmerőről vakmerőekről
ablative vakmerőtől vakmerőektől

Derived terms[edit]