vakmerő

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

vak (blind) +‎ merő (daring)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ ˈvɒkmɛrøː]
  • Hyphenation: vak‧me‧rő
  • Rhymes: -røː

Adjective[edit]

vakmerő (comparative vakmerőbb, superlative legvakmerőbb)

  1. daring, reckless, fearless, audacious, bold

Declension[edit]

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative vakmerő vakmerők
accusative vakmerőt vakmerőket
dative vakmerőnek vakmerőknek
instrumental vakmerővel vakmerőkkel
causal-final vakmerőért vakmerőkért
translative vakmerővé vakmerőkké
terminative vakmerőig vakmerőkig
essive-formal vakmerőként vakmerőkként
essive-modal
inessive vakmerőben vakmerőkben
superessive vakmerőn vakmerőkön
adessive vakmerőnél vakmerőknél
illative vakmerőbe vakmerőkbe
sublative vakmerőre vakmerőkre
allative vakmerőhöz vakmerőkhöz
elative vakmerőből vakmerőkből
delative vakmerőről vakmerőkről
ablative vakmerőtől vakmerőktől
non-attributive
possessive - singular
vakmerőé vakmerőké
non-attributive
possessive - plural
vakmerőéi vakmerőkéi
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative vakmerő vakmerőek
accusative vakmerőt vakmerőeket
dative vakmerőnek vakmerőeknek
instrumental vakmerővel vakmerőekkel
causal-final vakmerőért vakmerőekért
translative vakmerővé vakmerőekké
terminative vakmerőig vakmerőekig
essive-formal vakmerőként vakmerőekként
essive-modal
inessive vakmerőben vakmerőekben
superessive vakmerőn vakmerőeken
adessive vakmerőnél vakmerőeknél
illative vakmerőbe vakmerőekbe
sublative vakmerőre vakmerőekre
allative vakmerőhöz vakmerőekhez
elative vakmerőből vakmerőekből
delative vakmerőről vakmerőekről
ablative vakmerőtől vakmerőektől
non-attributive
possessive - singular
vakmerőé vakmerőeké
non-attributive
possessive - plural
vakmerőéi vakmerőekéi

Derived terms[edit]

Further reading[edit]

  • vakmerő in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.