vakmerőség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

vakmerő +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈvɒkmɛrøːʃeːɡ]
  • Hyphenation: vak‧me‧rő‧ség

Noun[edit]

vakmerőség (plural vakmerőségek)

  1. daring, audacity, recklessness, boldness, nerve, temerity

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vakmerőség vakmerőségek
accusative vakmerőséget vakmerőségeket
dative vakmerőségnek vakmerőségeknek
instrumental vakmerőséggel vakmerőségekkel
causal-final vakmerőségért vakmerőségekért
translative vakmerőséggé vakmerőségekké
terminative vakmerőségig vakmerőségekig
essive-formal vakmerőségként vakmerőségekként
essive-modal
inessive vakmerőségben vakmerőségekben
superessive vakmerőségen vakmerőségeken
adessive vakmerőségnél vakmerőségeknél
illative vakmerőségbe vakmerőségekbe
sublative vakmerőségre vakmerőségekre
allative vakmerőséghez vakmerőségekhez
elative vakmerőségből vakmerőségekből
delative vakmerőségről vakmerőségekről
ablative vakmerőségtől vakmerőségektől
Possessive forms of vakmerőség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. vakmerőségem vakmerőségeim
2nd person sing. vakmerőséged vakmerőségeid
3rd person sing. vakmerősége vakmerőségei
1st person plural vakmerőségünk vakmerőségeink
2nd person plural vakmerőségetek vakmerőségeitek
3rd person plural vakmerőségük vakmerőségeik