valóságérzékelés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

valóság (reality) +‎ érzékelés (perception)

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈvɒloːʃaːɡeːrzeːkɛleːʃ]
  • Hyphenation: va‧ló‧ság‧ér‧zé‧ke‧lés

Noun[edit]

valóságérzékelés (plural valóságérzékelések)

  1. perception of reality

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative valóságérzékelés valóságérzékelések
accusative valóságérzékelést valóságérzékeléseket
dative valóságérzékelésnek valóságérzékeléseknek
instrumental valóságérzékeléssel valóságérzékelésekkel
causal-final valóságérzékelésért valóságérzékelésekért
translative valóságérzékeléssé valóságérzékelésekké
terminative valóságérzékelésig valóságérzékelésekig
essive-formal valóságérzékelésként valóságérzékelésekként
essive-modal
inessive valóságérzékelésben valóságérzékelésekben
superessive valóságérzékelésen valóságérzékeléseken
adessive valóságérzékelésnél valóságérzékeléseknél
illative valóságérzékelésbe valóságérzékelésekbe
sublative valóságérzékelésre valóságérzékelésekre
allative valóságérzékeléshez valóságérzékelésekhez
elative valóságérzékelésből valóságérzékelésekből
delative valóságérzékelésről valóságérzékelésekről
ablative valóságérzékeléstől valóságérzékelésektől
non-attributive
possessive - singular
valóságérzékelésé valóságérzékeléseké
non-attributive
possessive - plural
valóságérzékeléséi valóságérzékelésekéi
Possessive forms of valóságérzékelés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. valóságérzékelésem valóságérzékeléseim
2nd person sing. valóságérzékelésed valóságérzékeléseid
3rd person sing. valóságérzékelése valóságérzékelései
1st person plural valóságérzékelésünk valóságérzékeléseink
2nd person plural valóságérzékelésetek valóságérzékeléseitek
3rd person plural valóságérzékelésük valóságérzékeléseik