vereség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

ver ‎(to beat) +‎ -eség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): /ˈvɛrɛʃeːɡ/
  • Hyphenation: ve‧re‧ség

Noun[edit]

vereség ‎(plural vereségek)

  1. defeat

Declension[edit]

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vereség vereségek
accusative vereséget vereségeket
dative vereségnek vereségeknek
instrumental vereséggel vereségekkel
causal-final vereségért vereségekért
translative vereséggé vereségekké
terminative vereségig vereségekig
essive-formal vereségként vereségekként
essive-modal
inessive vereségben vereségekben
superessive vereségen vereségeken
adessive vereségnél vereségeknél
illative vereségbe vereségekbe
sublative vereségre vereségekre
allative vereséghez vereségekhez
elative vereségből vereségekből
delative vereségről vereségekről
ablative vereségtől vereségektől
Possessive forms of vereség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. vereségem vereségeim
2nd person sing. vereséged vereségeid
3rd person sing. veresége vereségei
1st person plural vereségünk vereségeink
2nd person plural vereségetek vereségeitek
3rd person plural vereségük vereségeik