veszettség

Definition from Wiktionary, the free dictionary
Jump to: navigation, search

Hungarian[edit]

Etymology[edit]

veszett +‎ -ség

Pronunciation[edit]

  • IPA(key): [ˈvɛsɛt͡ʃːeːɡ]
  • Hyphenation: ve‧szett‧ség

Noun[edit]

veszettség ‎(plural veszettségek)

  1. rabies (viral disease)

Declension[edit]

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative veszettség veszettségek
accusative veszettséget veszettségeket
dative veszettségnek veszettségeknek
instrumental veszettséggel veszettségekkel
causal-final veszettségért veszettségekért
translative veszettséggé veszettségekké
terminative veszettségig veszettségekig
essive-formal veszettségként veszettségekként
essive-modal
inessive veszettségben veszettségekben
superessive veszettségen veszettségeken
adessive veszettségnél veszettségeknél
illative veszettségbe veszettségekbe
sublative veszettségre veszettségekre
allative veszettséghez veszettségekhez
elative veszettségből veszettségekből
delative veszettségről veszettségekről
ablative veszettségtől veszettségektől
Possessive forms of veszettség
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. veszettségem veszettségeim
2nd person sing. veszettséged veszettségeid
3rd person sing. veszettsége veszettségei
1st person plural veszettségünk veszettségeink
2nd person plural veszettségetek veszettségeitek
3rd person plural veszettségük veszettségeik